Libsi hiszti - Nem tudják, mit cselekszenek

Elmentem Jussi Valtonen "Nem tudják, mit cselekszenek" című könyvének a 2017-es Könyvfesztiválon április 22-én megtartott bemutatójára. Még el sem kezdődött az esemény, sajnos máris elveszítette könyvbemutató jellegét.

Elkezdte felolvasni egy noname liberális egy noname szervezet petícióját, így kénytelen voltam otthagyni az egészet, pedig igen fontos témáról volt szó. "Uralhatjuk-e a modern tudomány révén a természetet, ha még a saját magánéletünkben sem vagyunk képesek rendet teremteni?" - áll a könyv hátsó borítóján. Gondoltam, hogy ezt a Könyvfesztivált sem fogja elkerülni a liberálisok Soros egyetem miatt kitört hisztije. Ha őket bármilyen vélt vagy valós sérelem ér, akkor mint a két éves csecsemő ordítanak és visítoznak, ahogy a torkukon kifér. Akkor megszűnik minden. Elveszti minden önvalóját. Minden csak és kizárólag róluk kell, hogy szóljon. Nem ismernek határt, sem jómodort. Rátelepszenek mindenre, és mindenkire. Amihez csak hozzájutnak, elveszíti eredeti jellegét, s liberális szemét lesz. Ez történt a kultúrával, tudománnyal, politikával, de legelőször magával a liberalizmussal. Még használják a toleranciáról és a másként gondolkodás elfogadásáról szóló szólamokat, de már a látszatra sem adnak, hogy ők maguk ezt komolyan gondolnák. Itt van jelen esetben a CEU ügye. Hisztiznek mindenféle érvelés és elfogadható magyarázat nélkül. Egy olyan egyetem mellett, amelyet egy skizofrén, náci kollaboráns, erkölcsi hulla alapított, aki szerint a profit érdekében kötelessége egy cégvezetőnek kirobbantani akár a polgárháborút is, ha arra lehetősége van (lásd Mein Kampfját - Soros György: A nyílt társadalom avagy a globális kapitalizmus megreformálása, Scolar Kiadó, Budapest 2001, 192. oldal).
Még nem olvastam az eseményen bemutatásra szánt könyvet - először befejeztem Szentmihályi Szabó Péter nagyszerű történelmi regényét (A látó és a vak) - ezért csak egy cikkre támaszkodhatok, hogy mi hangzott el ott érdemben (amelyet cikkem után található hivatkozáson keresztül lehet elérni). Elolvasva a cikket kimondhatom, hogy nem veszítettem sokat. Összefoglalva kb. annyi, hogy nem ismerjük a jövőt, csak tendenciákat mutathatunk meg. A szerzőt sem a folyamatok erkölcsi vonzata érdekli, hanem a hozzá kapcsolódó kommunikáció. Minden egyénnek saját valósága van, amelyet a telekommunikáció még zavarosabbá tesz. Egy New York Times cikket is többféleképpen tálal elénk az internet. Remélem lesz értelme a könyvet elolvasnom, mert ezek alapján pont a lényegről nem szól - a bemutató biztosan ilyen lehetett. Amikor egy őrült feltaláló és író, a Google kutatója, Ray Kurzweil a gépek által elérhető hallhatatlanságról és a mesterséges intelligenciáról, mint a biológiai evolúció továbbfejlődéséről, mint pozitív - közeli - jövőképről papol. Amikor Elon Musk és a Facebook alapító Mark Zuckerberg az emberi agy gépekre kapcsolásáról beszél. Egyre több cikk szól arról, hogy egy évtizeden belül a termelésben szinte mindenhol gépek válthatják föl az embert, akkor többet várna el az ember egy állítólag ezzel a témával foglalkozó könyvtől és bemutatójától.
A jövőt lehet tudni, a tendenciák is világosak, csak a liberálisok agyában atomjaira hullott valóságot már képtelenek akár csak részben is összerakni és bármily csekély szikráját is felfogni az Igazságnak. Az igazi kérdés az, hogy a multinacionális cégeket meg fogja-e akadályozni bármilyen összefogás abban, hogy kedvükre istent játszanak és alapjaiban felforgassák a természet rendjét nemzetállamok GDP / GNP-jét is meghaladó éves bevételük és a szűk szakterületükön kívül alapvető összefüggéseket felfogni is képtelen tudósaik segítségével, hogy lecseréljék az embert. A fent idézett kérdés a könyv hátulján inkább úgy kellene, hogy szóljon: "Belenyúlhatunk-e önkényesen és önös érdekből egy olyan rendszerbe, amelynek soha nem leszünk képesek megérteni a benne folyó változások kaotikusnak tűnő egymásra hatását?" Pl. amikor egy kopár vidékre visszatelepítettek pár farkast, pár év alatt minden kizöldült és kivirágzott, visszatértek az arról a területről eltűnt fajok, mert addig a növényevők mindent nyugodtan fölélhettek.
A válaszom egyértelmű nem mind az állatkísérletekre, az emberkísérletekre, a génmanipulációkra és mindenre, ami az ember, az állatok és a növények természet adta lényegét kívánja megváltoztatni, mert nincs az az egyén vagy közösség, amely átláthatja tettei következményeit, a rendszer sokrétű bonyolultságát.

Forrás: Könyvfesztivál - Bemutatták Jussi Valtonen Finlandia-díjas regényét

GMO,Könyvfesztivál,liberalizmus
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?