A véleménydiktatúra szabadsága - Moszul vs Aleppó, Népszabadság vs RT

A média szerepe, a politikailag korrekt megfogalmazás szerint a tájékoztatás, és a különböző vélemények szabad megjelenítése. Ugyanakkor még politikailag korrektnek számít az a kijelentés is, hogy a média a harmadik hatalmi ág. Szeretném megmutatni, hogy az elmúlt egy-két hét eseményei itthon a Népszabadság megszűnése kapcsán megmutatták, hogy ezek az unalomig szajkózott meghatározások mennyire hazugok és mi a valóság a liberális felszín mögött.

A média a demokrácia halála

"A média, mint hatalmi ág, a mindenkori kormányt kell, hogy ellenőrizze" - ez a másik közkedvelt kijelentés. Ez már a kritikus, mindent megvizsgáló elmében föl kell hogy ébressze a gyanakvást, hogy itt valami nincs rendben. A kormányt választják, így egy demokráciában legitim hatalommal bír. A médiát viszont nem választja senki. A zömében magánkézben lévő újságok, rádiók és tévéadók, hogy és milyen jogon követelnek maguknak hatalmat?
Itt egy pillanatra azt is tisztázni kellene, hogy valójában, a szó eredeti ideológiamentes meghatározásában mit értünk demokrácián. A szó görög eredetű, amely népuralmat jelent. Az újkori népuralomban a nép választott képviselőkön keresztül gyakorolja jogait és érvényesíti érdekeit. Ebbe a képletbe rondít bele a média, amely 20. században a technika fejlődésével elképesztő fegyverarzenálhoz jutott a rádió, tévé, majd pedig az internet elterjedésével. Míg korábban az emberek többsége csak szájhagyomány útján terjedő pletykákból értesült, a kisebbsége - főleg a városi - a lapokból, addig mára a közbeszédet teljesen leuralták a modern eszközök. Az okosnak nevezett telefonok elterjedésével pedig végképp meghalt a közvetlen emberi kapcsolat. Mert korábban az írott sajtó mellett az emberek többsége még közvetlenül a valóságban élt. Ezer szálon kötődött a lakóhelyén található közösségekkel, s ezek a közösségek pedig egymással, hogy a társadalom tapasztalataival ellensúlyozni tudta a médiában megjelenő közléseket. Ma pedig azt kell tapasztalnom, hogy az emberek kétharmada a főváros utcáin és tömegközlekedési eszközein ön- és közveszélyesen egy kis villogó vacakba van elmerülve. Nem bír ki egy pillanatot se, hogy ne nyomkodja. Ennek a jelenségnek az elemzése, társadalomra és egyénre gyakorolt hatásának vizsgálata külön tanulmányt érdemel, de érzékeltetni szeretném ezzel, hogy mekkora hatalom ma a média.
Azt is le kell szögezni, hogy a tömegtájékoztatás zöme tőkeerős magánszemélyek kezén van, akiknek pedig érdekeik vannak, illetve beágyazódnak egy olyan határokon is átívelő kapcsolati hálóba - vállalkozók, politikusok - amely meghatározza az általuk fenntartott tájékoztatási eszköz irányultságát. A közmédia pedig a kormányoktól függ. Hazánkban a rendszerváltás egy médiaháborúval kezdődött, amelynek az volt a tétje, hogy az első konzervatív kormány legalább a saját üzeneteit meg tudja e jeleníteni hitelesen abban a közszolgálati hírközlő közegben, ami egy diktatúra kiszolgálója volt negyven évig. Ez nem sikerült, s ez meg is látszott egészen 2011-ig. Tehát a médiáról kimondhatjuk azt a tételmondatot, hogy olyan eszköz, amely a valóságból összegyűjtött információkat saját szájíze szerint csócsálja meg, s adja fogyasztóik szájába.
A szólásszabadság ennek fényében nem kellene, hogy mást jelentsen, mint minden vélemény szabad megjelenésének szabadságát. Véleményem szerint meg kell ezzel elégednie minden valóságtól nem el rugaszkodott gondolkodónak. A média nem a demokrácia pillére, hanem a demokráciában résztvevő, egymásnak feszülő érdekszférák megjelenése. Sajnos azonban ez, a már a valóság fölött lebegő ideologikus meghatározás sem tud érvényesülni. A rendszerváltás óta külföldi érdekszféra helytartóiként megjelenő pénzemberek bevásárolták magukat a hazai lapokba, rádiókba és tévécsatornákba. Ők pedig a jelenlegi világrend érdekeit szolgálva leuralták a magyar közéletet.

Népszabadság vs. Russia Today

Két hete robbant a hír, hogy nem jelenik meg sem nyomtatott lapként, sem világhálós oldalként a Népszabadság. A liberális detonáció pedig azóta is ott visszhangozza közbeszéd tereiben, hogy e - általuk terrorakciónak minősített - esemény következtében a már többször el- és újratemetett sajtószabadság mostaztánmárténylegvégképp megmurdelt.
Én még emlékszem a Magyar ATV halálára. Hogyan verték le nevéből a "Magyar" előtagot. Akkoriban még Lovas István, Bayer Zsolt és Bencsik András is műsort vezetett ott. Látszólag jól megfértek a nyíltan balliberális Bolgár György, Mészáros Tamás, Avar János és a Napkelte mellett. A konzervatív emberek kitúrására még az olyan alvilági figurákat is bevetettek, mint Tasnádi - lásd erről "A magyarországi médiaháború története" című könyvet. A Napkelte pedig sokáig a közmédiát is uralta, a Hét című műsorral együtt. A közmédiában egyikük sem ügyelt még csak látszatra sem, olyan elánnal nyomatták az akkori MSZP-SZDSZ kormány propagandáját. Egészen a HírTV majd EchoTV indulásáig nem volt egy szem konzervatív tv adó sem. Fojtó volt az a médiafölény, amely a 2011-es átalakulásig uralta a magyar közéletet. Ez ellen, s a kevés jobboldali sajtó ellehetetlenítése, megszüntetése ellen senki sem emelt szót sem itthon, sem külföldön.

De van még egy múlt heti hír, hogy a brit bank zárolta a Russia Today orosz média számláit. Azok, akik sírtak itthon és külföldön a Népszabadság megszűnésén, hirtelen már a röhögéstől kezdtek sírni, s az alábbi címekkel megjelent írásokban üdvözölték ezt a fejleményt:
- Putyin propagandatévéje a sajtószabadságot kéri számon a briteken (hvg)
- Zárolták a putyinista propagandatévé számláit Nagy-Britanniában (444)
Mi a baj a zárolással? Hiszen nem szüntette meg a brit kormány ezzel az RT-t. Itt segít a "milenneha" ismét. Mert nem kell akkora képzelőerő ahhoz, hogy már az mekkora hisztit kiváltott volna itthon, ha a Népszabadság számláját valamely bank, pl. OTP, zárolta volna.
Újabb tételmondat, amely világos egy kicsit is függetlenül gondolkodó személy számára: A nyugati fősodratú média a magántőkések és izrael bábjaként működő USA propagandájának szócsöve és kiszolgálója. Hogy ez mennyire így van, azt mi sem mutatja jobban, mint a Nobel-békedíj tulajdonos Obama kinyilatkoztatott kívánsága, hogy az alternatív médiumok fölött az államnak kell gyakorolnia ellenőrző szerepet (forrás: https://www.yahoo.com/news/obama-decries-wild-west-media-landscape-214642552.html). Nagykövetük pedig itt sír a sajtószabadságért. Ennek a sírásnak hitelt ad még valaki?

Moszul vs Aleppó, azaz a propaganda-diktatúra természetrajza


Ez utóbbi tételmondatomat alátámasztja, amit a két város egyidejű ostromáról szóló közlések kifejeznek. Moszult az iraki hadsereg és a kurdok amerikai támogatással támadja és a török légierő bombáz. Erről az ostromról leírják, hogy milyen nagy veszélyben van 1,5 millió ember az ostrom és az iszalmista terroristák miatt. Ugyanekkor zajlik a szíriai Aleppó ostroma, amelyet Assad hadserege orosz támogatással kezdett. Itt 2 millió ember van az ostrom és az iszlamista terroristák miatt veszélyben. Ezzel kapcsolatban viszont hisztérikusan nyilatkoznak az ENSZ-ben, EU-ban és az USA-ban, hogy mekkora mészárlás folyik ott. Minden héten előkerül a romok alól egy síró gyerek, akiket a CIA pénzen fölbérelt, John McCainnel összefeküdt lázadóknak nevezett - zömében nem szír - terroristák emelnek ki.
"Háborús bűncselekménynek számít Aleppó ostroma és bombázása
- jelentette ki pénteken az ENSZ emberi jogi főbiztosa." (http://index.hu/kulfold/2016/10/21/ensz_emberi_jogi_fobiztos_haborus_buncselekmeny/). Mindkét várost bombázzák. Ráadásul itt az ENSZ csinovnyik még az ostromot is bűncselekmények minősíti. Tán csak nem attól félnek, hogy a jól fizetett terroristák élete veszélyben van, s Assad és az oroszok maradnak Szíriában? Amerika és az ENSZ félti az Iszlám Állam terroristái testi épségét? Mert a szép szavak mögött nincs más. Támadják a legitimen megválasztott szír kormányt és az egyetlen legitim külföldi erőként ott lévő orosz haderőt azok, akik szétvertek egy újabb működő országot és társadalmat, megölve ezzel több százezer ártatlant.

Folyik egy vérre menő háború, de világméretekben a szabad elmékért és lelkekért ugyancsak folyik egy kíméletlen médiahadjárat, amelyben megállás nélkül dörögnek a médiaágyúk és üvöltenek a hazugságbombák. Ezt tényleg sérelem érte, amikor ebből a médiaarzenálból kiesett egy kis Népszabadság márkájú pisztolyocska. Kétségtelenül sérült a véleménydiktatúra.

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?